Aktualitások

Lukácsi Vera

Névtelen csónak

Öreg ladik merengve ring bronz alkonyon
Rozsdás láncát tartja még a vízpart, bár sokon
Nem múlik már, hogy engedje szabadon.
Vén gazdája nem jön érte, máshol jár.
Nagy mesélő volt pedig, vén Matula
Csüngött szaván sok gyerek, unoka
Történetei, mint vetett mag a földben,
Szárba szöktek,éltek okos kis fejekben tovább.
Nyári mesék voltak: ünnepek, melyben voltak halak, madarak
Kavics-csobbanás, kacagás, és összeszaladt ráncai, mű-harag:
Megszidott, mikor a pontyot nem tudtam megtartani.
Elszökött, aztán gurulva-döcögve ezen nevettük hajnalig.
Most korhad a deszka, pók sző málló hálót
Csillámként csillan harmat a szálon.
Csönd van, végtelen.
Csak emlék maradt ő: csónak, névtelen.